Már korábban írtam arról, hogy kezdem látni a fényt az alagút végén. Nos, ahogy az illemtanárom mondaná: "meg a nagy lóf*szt!".
Hétfőn, azaz holnap lesz két hete, hogy ott van a szerelőnél az autó.
Körülbelül még hozzá se nyúltak. Én nagyon kedves és aranyos voltam a telefonban, meg nem haragszom senkire se, van hogy akkorát szarik a kutya, hogy az egy hegyi trollnak is becsületére válna. Mert van az úgy, hogy beesik egy autó hozzájuk futó javításra, de a végén a fél autót szét kell szedni. Előfordul, van ilyen. Olyan is van, hogy épp betolják a műhelybe az én kocsimat, de aztán ki is tolják, mert az előbb említett félig szétszedett kocsit teljes egészében szét kell borítani, mert akad még probléma az autóval. Én ezt mind elhiszem, és megértem. Az autószerelő is emberből van. Őneki is jár a pihenés, és nem várhatom el, hogy éjszaka az enyémet csinálja. Ám van esetemben egy kis probléma:
komolyan, át tudom érezni a drogosok helyzetét. Most már én is tudom, mi az, amit mindenki úgy hív, hogy: ELVONÁSI TÜNETEK.
Csak nekem a Bogaramat illetően vannak elvonási tüneteim.
BOGARAZNI AKAROOOOOK!!
De legalább már boltolás alatt áll egy 1302 csomagtér díszléc, ami felkerül majd az autóra, és akkor kifúrom az emblémát tartó lyukakat is, és akkor így fog kinézni a gép csomagtér-ajtaja, csak pirosban:
... Addig is szurkoljatok. 18.-án el kell indulnom az autóval jó messzire... Remélem addigra már kész lesz. :(
